Le magazine d’analyse politique hongrois Transform! publie une interview avec le sociologue Antonio Casilli au sujet du digital labor (initialement publié dans le quotidien L’Humanité).

Digital Labor – Közös ingyenmunka a webmultik hasznára

Az alábbi, izgalmas témájú interjú alanya napjaink egyik érdekes kérdését feszegeti: amikor használjuk a közösségi oldalakat, szinte minden kattintásunkkal olyan személyes adataink jutnak vállalkozások kezére, amelyek ebből kereskedelmi haszonra tesznek szert és még adó formájában sem juttatnak vissza semmit a társadalomnak. Méltányos lenne, ha a közösségi oldalakról ingyen szerzett, majd haszonná konvertált információk értékéből az azt akaratlanul megtermelő köz is részesülne egy „digitális adó” formájában…

„Már nem vagyunk urai azoknak az adatoknak, amelyeket mi magunk produkálunk” – interjú Antonio Casillivel, a digitális bölcsészeti konferencia szervezőjével, arról a láthatatlan munkáról, amelyet a világháló olyan óriásai, mint a Google és a Facebook számára naponta végzünk.

Antonio Casilli annak a digitális bölcsészeti konferenciának (Digital Humanities) a szervezője, melyet a Telecom Paris Tech szervezett, valamint a Centre Edgar-Morin de l’EHESS kutatója. A Springernél jelentette meg az „Against the Hypothesis of the End of Privacy. An Agent-Based Modelling Approach to Social Media” (A magánélet végének hipotézise ellen. A szociális média ügynökalapú modellje) című munkáját, melyet Paola Tubaroval és Yasaman Sarabival közösen írtak.

Meg tudná határozni, mi is a Digital Labor?

Antonio Casilli: A Digital Labor, az interneten folyó, vagy az információs és kommunikációs technológia révén mediatizált összes nem szakmai tevékenységet jelenti, amely értéket teremt, főleg azzal, hogy adatokat állít elő.

Ez nem szakmai munka, hanem azt jelenti, hogy bármely felhasználó, aki az adott pillanatban vagy helyen rákattint egy kapcsolatra, megnéz egy videót vagy belép egy közösségi hálóra, ezt teszi. Ezek banális tevékenységek, de a maguk együttesében óriási adatbázisok felépítését táplálják, amelyekből pénz nyerhető. Ez olyan értéktermelés, amelyet nem neveznek nevén.

Miért vezették be az angol „Digital Labor” terminológiát a francia nyelvbe?

Antonio Casilli: Ha megpróbálom ezt lefordítani, mint «számítógépes munkát», abban az esetben inkább mérnökökre gondolnánk, akik kódolnak valamit, akik az interneten dolgoznak. Vagy még inkább a «számítógépes munka» minden olyan emberhez kapcsolódik, akik valamilyen számítógépes munkát végeznek. A Google mérnökei, a kis start-up cégek alkalmazottai, egészen a kínai munkásokig, akik az Ön okostelefonját készítik. Hogy elkerüljünk minden ilyen fajta félreértést, továbbra is a Digital Labor meghatározást használjuk.

A Digital Labor szükségszerűen adatbázisok létrehozásához kapcsolódik?

Antonio Casilli: Az a példa, amit szeretek használni, a Mechanical Turk*. Ez olyan munkákat jelent, amikor a gépek valami nagyon rosszul csinálnak: embereket vagy tárgyakat azonosítanak fényképeken, zenei listákat állítanak össze műfajok alapján (Playlist), vagy egy szóban összegzik azokat az érzelmeket, amelyeket egy üzenet kivált. Az Amazon munkásai, a „törökök” néhány centet kapnak azért, hogy ezeket megcsinálják, de ez pontosan az, amit akkor teszünk, ha összeállítunk egy lejátszási listát a Deezer-en vagy a Spotify-on, vagy amikor egy «tag-et» teszünk egy Facebook foto mellé. Törököket alkalmaznak arra is, hogy a linkekre kattintsanak, «like-oljanak» a Facebook-on, vagyis olyan tevékenységekre, amelyeket normális esetben magunk is csinálunk az interneten. Az egyedüli különbség a munka tárgyiasítása. A munkatevékenység és a szórakozás közötti határ elmosódik, ezért a szociológusok olyan új fogalmakat használnak, mint a Playbor, ami a Play, vagyis a játék, és a Labor, vagyis a munka összekapcsolása.

Főleg azonban, ahhoz, hogy felépítsék hatalmas előrejelző algoritmusaikat, a Google-nak vagy az Amazonnak szüksége van arra, hogy felhasználók százezreinek viselkedését elemezze. Ez jellemzi igazán ezt a szolgáltatást, ezek különösen kíváncsiak azokra a személyes adatokra, amelyeket maguk a felhasználók „termelnek”. Ezek a platformok olyan gépezetek, amelyeknek üzemanyagát a személyes adatok jelentik. Ezek a vállalkozások folyamatosan ösztönöznek a felhasználói adatokat termelő tevékenységekre: regisztrálj, kattints azokra a tartalmakra, amelyek lelepleznek bizonyos preferenciákat… És amikor ezt csináljuk, egy óriási méretű adatbázishoz járulunk hozzá, amelyet prediktív algoritmusok kezelnek; képesek előre jelezni vásárlási vágyainkat vagy viselkedésünket. Ez kettős problémát vet fel, a kereskedelmi felhasználásét és a magánélet védelmét. Többé nem birtokoljuk azokat az adatokat, amelyeket mi magunk állítunk elő.

A Digital Labor esetében valóban beszélhetünk felhasználásról?

Antonio Casilli: Teljes mértékben. Ezek a tevékenységek egy olyan forrást táplálnak, amelyet később kereskedelmi célra használnak fel. Ez a kihasználás gazdasági értelemben, mint értéktermelés jelenik meg, de szembe kell néznünk a marxista értelemben vett kizsákmányolással is, mert a platformok tulajdonosai kisajátítják a hozzáadott értéket, és újra befektetik egy termelési ciklusba. Mindamellett nem hasonlíthatjuk a Google-t a XIX: század gyáraihoz, mert egy kétoldalú piacról van szó. Már a televízió is egy ilyen kétoldalú piac: egy olyan piac, ahol a tulajdonos áll az egyik oldalon és a felhasználók a másikon. A közönség egyidejűleg ügyfél és dolgozó. Továbbá, minél többen vannak, annál több értéket termelnek a tulajdonos oldaláról. (1) Ez érvényes volt a hagyományos médiára is, de még inkább az a „szociális” médiára. Ha rákattintunk a «like»-ra egy cikknél, vagy megnézünk egy videót, ez ebben az értelemben közmunka, amelyet közvetlenül a tulajdonosok javára végzünk.

Megbecsülhető, mekkora a termelt érték?

Antonio Casilli. Túl szép lenne, ha lennének számaink. Mindez hónapról hónapra nagymértékben változik. De megjegyezhetjük, hogy tendenciájában egy olyan platform, mint a Facebook veszít vonzerejéből a hirdetők számára. Egy üzenetnek egyre kevesebb az esélye arra, hogy hatásos legyen, mert vannak bizonyos önvédelmi dinamizmusok, és azután ott van a click farm problémája, ami nagyban csökkenti a visszatérést a hirdetők befektetéseire [Szó szerint kattintó farmok. Egy egyre jobban terjedő csaló gyakorlat: alulfizetett dolgozók nagy csoportjai töltik napjaikat azzal, hogy rákattintanak reklámokra vagy követnek, vagy «like»-olnak embereket vagy márkákat a közösségi hálókon – a szerk.].

Mi az ellenállás módja?

Antonio Casilli: Az ellenállás első logikai lépése, hogy bevezetjük a konfliktust, szakítunk a szociális hálózatokon uralkodó mindenáron való baráti, „ökumenikus” logikával. Fel kell ismerni a konfliktusos elemeket, nem pedig kitörölni azzal, hogy garantáljunk egy úgynevezett civilizált internetet. Egyébként azok a politikák, amelyek az «internet civilizálására», irányulnak, olyanok, mint amelyeket Nicolas Sarkozy kezdett el, és sajnos, a jelenlegi kormány is folytatni akar, eltitkolva a valóságot a konfliktusok egyfajta elnyomásával. Minden felhasználói csoport mögött, amely veszekszik, emberek vannak, akik egy pillanatra abbahagyták a munkát, hogy érdekes adatokat termeljenek a hirdetőknek.

Lehet-e kollektivizálni az adatokat?

Antonio Casilli: Voltak ellentmondásos, kivételesen erőszakolt kollektivizálási formák az elmúlt években, például a hacktivisták, például az Anonymous vagy a Lulzsec részéről. Amikor meghekkelték, majd publikálták a Sony több mint egymillió felhasználójának személyes adatait. Olyan adatokat, amelyeknek óriási értékük volt a termelők számára. Ez a kollektivizálás erőszakos formája, amely megszüntette ezeknek az adatoknak a plusz értékét, bár veszélyt jelenthettek a felhasználók számára. A kollektivizálás soha nem megy megrázkódtatások nélkül.

Úgy gondolom, hogy inkább a megtermelt javak újraelosztásán kellene gondolkodni. Vissza kellene adni a «köznek» [a közösségnek, amely a közjavak termelője – a szerk.]. Vegyük például a digitális adózást. Felismertük, hogy a felhasználók személyes adatai értéket termelnek a vállalkozások számára, el kell tehát gondolkodni azon, hogy a személyes adatok felhasználásával termelt értékkel arányos adót vessünk ki rájuk. Ez volt például a gondolata a Colin és Collin jelentésnek, amelyet a Bercy** számára készítettek 2012-ben. Ez arról szólt, hogy ahogyan lehetetlen óránként kivetni az adót az internet óriásaira, mivel fennáll a területi probléma, mert ezeket az amerikai vállalatokat adóparadicsomokban jegyzik be. A felhasználók személyes adatai értéket termelnek a vállalatok számára, ki kell dolgozni tehát egy adórendszert, hogy a felhasználók személyi adataival szerzett profit arányosan adózzon. Franciák milliói dolgoznak naponta a Google-nak, fizessen tehát a Google ezzel arányosan adót.

(1) CF. Dallas Walker Smythe a «Communications: Blindspot of Western Marxism»-ban. (Kommunikáció: a nyugati marxizmus vakfoltja) Megmutatja, hogyan alakítja át a kapitalizmus az élet minden pillanatát munkaidővé és hogyan termel értéket abból az egyszerű tényből, hogy létezik egy közösség.

* itt a mechanikus munkát végző alulfizetett munkást jelenti

** a francia pénzügyminisztérium

Az interjút Pierric Marissal készítette.

Fordítás: Hrabák András

Mechanical Turk: http://www.humanite.fr/social-eco/tacherons-d-amazon-pour-une-pincee-de-dollars-558027

Forrás: http://www.humanite.fr/na-plus-de-maitrise-sur-les-donnees-que-nous-produisons-nous-memes